Előre leszögezném, sem kertészeti, sem írói előéletem/tapasztalatom nincs!
Gyermekkoromat ugyan vidéken töltöttem, de a fűnyíráson kívül semmilyen más, kertészetnek nevezhető tevékenységgel nem kerültem kapcsolatba. Minden, amit most tudok biológia és környezet tanáraimnak köszönhető, illetve az internet népének.
Régóta szerettem volna növényeket termeszteni, de nem éreztem magaménak a hagyományos "cserépbe föld, abba a mag, aztán majd lesz valami" módszert. Egyrészt nincs hozzá megfelelő tudásom, másrészről akárhányszor neki kezdtem, számomra megfejthetetlen okokból kifolyólag azok a növények mind elhaláloztak. A kudarc miatt évekre feladtam a „hagyományos” növény tartással.
Tavaly, az egyik nagy bevásárlás alkalmával vettünk egy menta és egy bazsalikom növényt. Otthon mindkét növény a második hét leteltével elkezdett haldokolni. A menta egész gyorsan, egy hónap alatt teljesen meghalt, a bazsalikom ötödik hónapja küzd az életben maradásért (eddig nyerésre áll). Hiába változtattam bármilyen körülményen, nem javult a helyzet, nem tudtam rájönni, mi lehet a gond.
Ezért is tetszett meg a hidrokultúrás termesztés ezen verziója, mert itt nem kell semmi levegőztető rendszer, csak befőttes üveg, termesztő közeg, tápoldatos víz, fény és időnként némi tápoldatos víz pótlás. Az egyszerűségéből adódóan nagyszerű, előző kísérleteimmel ellentétben, itt egyből tudni, hol a gond (ha van). Vagy a tápoldat és a víz aránya nem jó, vagy a hőmérséklet, vagy a fény mennyisége.
A boltban vett fűszernövények lassú haláltusája volt az, amin felidegesítve magam kijelentettem, ezentúl én magam termesztem a fűszereinket! Így jutottunk el az aquaphonia világába.
A bejegyzés trackback címe: