Első lépések

A beszerzés napján nem tudtuk teljesen összerakni a berendezést, ezért másnapra halasztottuk.

Gerzsonnal még délelőtt felfúrtuk a polcot, amire a lámpát rögzítettük. A lámpa kérdést elég gyorsan letudtuk, így hát nekiálltunk a megvett magok közül kiválasztani azokat, amivel kezdeni szeretnénk kalandunkat.

Az én választásom végül az endívia salátára és a citrom bazsalikomra esett. A salátából arra jutottam, hogy két növényt szeretnék.

Ahogy azt az internetről ellestük, a kőzetgyapot kockákat bedobtuk vízbe, hogy megszívják magukat, majd egy régi tollszárral a gyapot kockák közepén található lyukba tettünk 4-4-4 magot, biztos, ami tuti.

Egy fagyis dobozba raktam őket, öntöttem alájuk még vizet, hogy nagyjából fél centi vízben álljanak. Nem tudván a csíráztatás mennyi ideig fog tartani, illetve mennyi víz fog elpárologni, egy fél literes műanyag flakon aljára pici lyukat vágtam (~5mm) és azt megtöltve vízzel (a tetejét természetesen lezárva) bele állítottam a vízbe (az állat itatók mintájára). Ez mind be is került a lámpa alá.

Egy még ezer éve hozzám került réz keretre alufóliát húztam, amit a leendő növény és a fal közé tettem, egyrészt szigetelvén a növényeket a fal hidegétől (a fal túloldalán mínuszok voltak). Másrészt a fal színe miatt, ami a növényeknek nem túl szerencsésen pont fűzöld. Ezért kellett valami, ami a falról a növényre veri vissza a fényt. (A zöld szín a fénynek pont azokat a sugarait nyeli el, amire a növénynek is szüksége van. ) Az installáció melletti szekrény is kapott egy kis alufóliát, mert miért ne. Az ember ha űrhajót épít, csinálja azt rendesen! Majd, mikor a lámpát bekapcsoltam, jöttem rá, ez így bizony nem lesz jó, mert egy második Naphoz hasonló fényerővel világít a sarok.

Mivel a csírázáshoz nem feltétlen szükséges a fény, így le is kapcsoltam a lámpát, mondván ennyi barkácsolás elég volt egy napra.

Érdekesség: A bazsalikom magja, ahogy megszívta magát nedvességgel, erősen hasonlóvá vált egy űrbéli Alien tojásra.